2017. december 13., szerda

Fűszervarázslat 23 – A csillagánizs

Sorozatunkban a népszerű fűszerek mellett teret szeretnénk adni azoknak is, amelyek kevésbé ismertek. Karácsony közeledtével pedig teljesen aktuális, hogy a nálunk inkább csak dekorációként használt csillagánizs gasztronómiai arcát, sőt gyógyhatását is bemutassuk.

A csillagánizs története 3000 évre nyúlik vissza, gyökereit az ősi Kínában kell keresnünk, ahol igen nagyrabecsült gyógynövény volt.  Európába egy angol tengerész, Sir Thomas Cavendish hozta be a Fülöp-szigetekről hazatérve Plymouthba. A kínai ánizs néven is ismert fűszer gyorsan népszerűvé vált Európában: belekerült a teába, forró italokba, szirupokba, süteményekbe, befőttekbe.   


Gyógyhatása
Hatóanyaga az anetol nevű illóolaj, ennek köszönheti jellegzetes aromáját.
A nálunk inkább ismert ánizsnál magasabb illóolaj tartalmú, erőteljesebb, tüzesebb aromájú. Nagyon jó köptető (nem véletlenül kerül köhögés elleni szirupokba is), gyulladáscsökkentő, antiszeptikus hatású. Serkenti az emésztést, enyhíti a gyomor- és bélproblémákat. 
A hagyományos kínai orvoslás kifejezetten ajánlja influenzajárvány idején immunerősítésre, illetve reumatikus panaszok enyhítésére.

Mibe tehetjük a karácsonyi puncson kívül?

A nyugati konyha elsősorban süteményekhez, forralt borhoz, meleg italok ízesítésére használja a csillagánizst. Az ázsiai konyha ennél kreatívabb, hiszen halat, szárnyasokat, kacsát, marhát is fűszerez vele, sőt, a híres ötfűszer-keverék egyik alkotóeleme is.  Ha nem vagyunk az ázsiai ételek szerelmesei, akkor is marad még bőven lehetőség: finoman adagolva, hozzákeverhetjük gyümölcsszószokhoz, lekvárokhoz, almakompóthoz, pudinghoz, házi készítésű likőrökhöz egyaránt.


EZT AJÁNLJUK!

CROTALGIN FORTE krém reumatikus bántalmakra




Add a Facebook-hoz

2017. december 2., szombat

Antik patikusok 5. rész - Rizsporos múlt

Sorozatunk aktuális részében régi korok hajszínezési technikái közül válogattunk néhány érdekességet. 

Receptek hajfestéshez

A hölgyek már ősidők óta festik a hajukat, kezdetben erre a célra a természetben megtalálható élénk színű gyümölcsöket, növényeket használták. A görögök különböző sárga virágokat hamuzsírral kevertek össze, ennek köszönhették aranyszőke tincseiket. Egyiptomban még kreatívabb megoldásokkal álltak elő: a hennán, kamillán túl, zsírokkal, olajokkal kevert állati vérrel is színezték hajukat. A rómaiaknak is számos receptjük volt, mivel ők a sötét hajat részesítették előnyben, hajfestékükbe mérgező ólom-acetát is került. Az idők folyamán a tealeveleket is bevetették sötétítésre vagy épp színélénkítésre.



Ugrás a póthajakkal tűzdelt, bonyolult hajkoronák korába

A XVI. századi régi Franciaországban a színezett (ibolya és vörös színű) rizsporos behintés volt a trend, a XVII. századtól pedig szigorúan a fehér.  A rizspor egyébként nem rizsből készült, hanem főként búzából. A finomra átszitált búzakeményítős púder amellett, hogy némiképp fehérítette a hajat, leplezte annak zsírosságát is, amire bizony szükség volt, hiszen hajmosásra csak ritkán került sor. Az illatos olajokból, birkafaggyúból készült pomádét előkezelésként tették a hajra, aminek köszönhetően a púderszemcsék könnyebben megtapadtak létrehozva a tiszta, ápolt haj illúzióját.

A rizspor mindemellett bőrszépítésre is szolgált: fehérített, fiatalított, hamvasított, így tettek belőle bőven a vállakra, karokra, dekoltázsra, arcra is. 


EZT AJÁNLJUK!


DERMIPSOR sampon pszoriázisos fejbőr kezelésére



Add a Facebook-hoz

2017. november 21., kedd

Lábbetegségek és deformitások 1. rész – A sarkantyú

A lábfej betegségei, például a sarkantyú, a bütyök, a lábujj deformitások, a kalapácsujj, vagy a burzitisz (nyáktömlő gyulladás) sajnos mind-mind elég gyakoriak ahhoz, hogy érdemes legyen róluk többet tudni.

A talp, a lábfejekben lévő ízületek, csontok élethosszig tartó, komoly terhelésnek vannak kitéve.  A gyakori lábfájás akár már 35-40 éves korban elkezdődhet, ami az évek múlásával csak rosszabb lesz, ha nem veszünk róla tudomást és nem járunk utána az okoknak. 


Kínzó sarokfájdalom – A sarkantyú

Sarkantyúnak a sarokcsonton megjelenő csontkinövést nevezik. A fájdalmat mégsem ez okozza, hanem a környező területek gyulladása. Ha a talpi ín (fascia) folyamatosan túl van terhelve, begyullad, és ha elhanyagoljuk, előbb-utóbb kialakul a csontkinövés. Érdemes tehát időben orvoshoz fordulni a talp-, sarokfájdalommal.  
A sarkantyú kialakulhat az Achilles-ín eredésénél is, ezt Haglund-saroknak hívjuk. (ritkább)

Mi okozhatja?
  • folyamatos túlterhelés
  • túlsúly
  • nem megfelelő lábbeli
  • egyéb lábderformitások fennállása: lúdtalp, bokasüllyedés
  • korábbi sérülések nem megfelelő gyógyulása

Otthoni kezelése

Bár igen fájdalmas elváltozásról van szó, műtétre ritkán kerül sor, és akkor is inkább a Haglund-sarok esetében.  Azon túl, hogy mindenképpen ellátogatunk egy ortopédorvoshoz, érdemes betartani az alábbiakat.
  • Az ilyen jellegű gyulladások lassan gyógyulnak ( a folyamatos terhelés miatt), ezért azzal teszünk a legjobbat, ha pihentetjük.
  • Ezt a fajta gyulladást lehet, sőt érdemes kíméletesen jegelni.
  • Naponta két-három alkalommal masszírozzuk át a talpat fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő krémmel. Erős vérbőséget előidéző krémeket ez esetben ne használjunk. Jó hatóanyag a méhméreg, a körömvirág, 
  • Talpi sarkantyú esetén használjunk sarokemelőt vagy olyan géles sarokpárnát, aminek a közepe kivehető. Ezek jól tehermentesítik a fájó testrészt.
  • Tornáztassuk a lábfejünket feszítő-nyújtó gyakorlatokkal. (A lábfej visszafeszítése 5 másodpercig, majd finoman spiccbe nyújtása.). Minden pihentetés után óvatosan mozgassuk be, mielőtt lábra állnánk. 
A rendelőben

Az orvos non szteroid gyulladáscsökkentőket írhat fel, súlyosabb fájdalom esetén szteroid injekciót kaphat a beteg, azonban fontos tudni, hogy ez mellékhatásokkal járhat, így csak egyszer-egyszer lehet alkalmazni, emellett ráadásul nagyon fájdalmas is. 
A terápiás röntgenbesugárzást is szokták javasolni, bár ez nem minden esetben hoz javulást. Alternatív megoldásként szóba jöhet a lökéshullám terápia, illetve az ortopéd orvos speciális talpbetétet javasolhat. 


Illusztráció: yodiyim/freedigitalphotos





Add a Facebook-hoz

2017. október 31., kedd

Reumás fájdalmak enyhítése 5. rész - Lazító testhelyzetek

Sokszor felmerülő kérdés, mikor ajánlott a fekvés derék- és/vagy hátfájás esetén? Az általános álláspont az, hogy akkor érdemes néhány napot pihenéssel tölteni, ha a fájdalmaink olyan mértékűek, jellegűek, hogy nem összeegyeztethetőek a fizikai aktivitással.

A megerőltető mozgás természetesen egyáltalán nem ajánlott reumás fájdalom esetén, ám a kímélő, hátizomzat erősítését, vérkeringés fokozását célzó tornáztatás jelentősen hozzájárul az ízületek mozgékonyságának megőrzéséhez, visszaállításához vagy éppen a görcsös izomzat kilazításához. De most fókuszáljunk arra, hogy mit is tehetünk akkor, ha tényleg szükséges néhány nap kényszerpihenő.


Lehetőség szerint ne hason feküdjünk, vagy ha mégis, akkor tegyünk a csípőnk alá párnát, így megelőzhető a gerinc alsó szakaszának felesleges terhelése.

Az ágynyugalom ne azt jelentse, hogy egész nap fekszünk, és nem csinálunk semmit. Óránként keljünk fel, járjunk egyet, végezzük el azokat a tennivalókat, amik nem túl megerőltetőek. Ha fájdalmaink erősödnek, újra lehet pihenni egy kicsit.

Hát- és derékfájás esetén érdemes szilárd, viszonylag kemény felületre feküdni, akár oldalt akár hanyatt. Azonban mindkét pozíciónak megvannak a saját szabályai. A gerinc számára helyes oldalfekvés úgy néz ki, hogy a térdet illetve csípőt enyhén behajlítjuk, a térdek közé párnát teszünk.  
Igen kényelmes és hátizom lazító testhelyzet, ha a földre egy polifoam matracot teszünk, és hanyatt fekve egy olyan magas székre, bútorra helyezzük a lábunkat,  amin a combunk a lábszárunkkal derékszöget tud bezárni. Fejünk alá tegyünk párnát, vagy összecsavart törölközőt.

Amikor felkelünk, mindig oldalt fekvésből tegyük, és kerüljük a hirtelen mozdulatokat!


A gyorsabb regenerálódás érdekében használjunk gyulladáscsökkentő hatású izomlazító krémet! 



EZT AJÁNLJUK!

RHEUDOL® FORTE reumakrém
A méhméreg varázsereje - Reumatikus bántalmakra


Add a Facebook-hoz

2017. október 18., szerda

Antik patikusok 4. rész – Hamis szépség

De vajon lehet-e egyáltalán szépségről beszélni? Ragasztott pöttyök, rajzolt szemöldök, sápadt arcbőr...megint a múltba tekintünk!

Szépségpöttyök
A 17. századi előkelő nő pontosan tudja, hogy mivel tudja még inkább kiemelni szépségét, eleganciáját. A kor ikonikus divat trendje: a szépségtapasz. Az apró, ún. tafota-darabkák (finom selyemszövetből készültek) akár 8-10 helyre is fel voltak ragasztva a hölgyek arcára, és természetesen az előkelőségek kis skatulyában mindenhová vittek magukkal pót tapaszokat is arra az esetre, ha egyik-másik leesne.
A fekete pontocskákat mouche-nak, azaz legyecskének nevezték, és hogy még szofisztikáltabb legyen a dolog, felhelyezés szerint is külön neveket kaptak a mesterséges pöttyök. A szem sarkába kerülőt például passionée-nek, azaz szenvedélyesnek titulálták, a száj felettit kacérnak.  A furcsa divat egészen a 18. századig fennmaradt, sőt az urak is előszeretettel alkalmazták.

Igéző tekintet
A szemet egy kis sminkkel nagyobbá, ragyogóbbá tenni nem nagy feladat. Ám volt idő, amikor a nők számára ez kevésnek bizonyult, a csábítás fegyvere a pupillatágítás lett, amihez a hölgyek a rendkívül toxikus nadragulya (vagy más hasonló nem kevésbé mérgező növény) cseppjét használták.  A fényes, élénk tekintet kiegészítője a szép ívű szemöldök is kötelező volt.  A szemöldök teljes kiirtásával, majd mesteri újrarajzolásával igyekeztek az áhított formát elérni.

Az arc
A festményekről visszaköszönő gyöngy-fehér bőrt alabástrom alapú festékekkel érték el. A felvitelt követően különböző piros árnyalatokkal dolgoztak, sőt, a „természetes” hatás kedvéért kék festékkel még vonalkákat is rajzoltak a vérerek imitálására.






Add a Facebook-hoz